Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sziasztok!

Ez az oldal azért készült, hogy lássátok a világ szépségeit és tudjatok meg többet róla!

Bora Bora sziget

bora-bora-sziget.jpg  A Bora Bora sziget.A Francia-Polinéziához tartozó sziget a világ legszebb tájai közé tartozik, gyönyörű,mélyék vizével és fehérhomokú tengerpartjaival valóságos földi paradicsom.A Csendes-óceánban fekvő kicsiny földdarab ma is francia befolyás alatt áll, alig 30 km2-es területéncsaknem 9 ezren élnek.

A már a levegőből is csodálatos látványt nyújtóBora Bora vulkanikus eredetű sziget, amelyet lagúna és korallzátony vesz körül. Első lakói a IV. század környékén érkezhetett ide, az európaiak viszont csak a XVIII. század első felében fedezték fel.1777-ben a híres James Cook is parrtra szálltt Bora Borán, amely 1842-ben vált francia felségterületté, s napjainkban a turizmus a legfőbb bevételi forrása.Az ide látogatók nem csupán a csodálatos tájban, a lankás völgyben és a több száz méter magas hegyekben gyönyörködhetnek, de szafarikon is részt vehetnek, illetve olyan egzotikus programokon, mint a cápa-vagy rájales.A Tahititól 270 km-re lévő paradicsomi szigetet sok ezer kilóméter választja el az összes környező kontinenstől,Ázsiától,Amerikától és Ausztráliától,ám ennek ellenére évről évre egyre több látogatót vonz.A hely neve "elsőszülöttet" jelent,s állítólag azért kapta, mert a hiedelem szerint közötte volt a tengerből elsőként kiemelkedő szigeteknek.A szomszédos földrészekről való nagy távolság miatt Bora Bora szárazföldi élővilága nem különösebben érdekes, a betelepített lovak,tehenek és birkák számítamak itt a leggyakoribb emlősöknek.A madárvilága azonban roppant változatos, és ugyanez mondható el a környező tenger élővilágáról is: a vizekben mintegy félezer halfajta él, valamint tengeri teknősök, cápák és delfinek.Bora Borán a májustól októberig terjedő időszak a tél, de érdekes módon ekkor érkezik a legtöbb turista a szigetre, az időjárás ugyanis szárazabb, a 24-28°C.os hőmérséklet pedig meglehetősen kellemes.Novembertől áprilisig is 27-30°C a jellemző,de a sűrű csapadék és a gyakori viharok miatt akkor már nem olyan élvezetes a itt-tartózkodás.

 Antilop-kanyon

antilop-kanyon.jpg

Az Antilop-kanyont a Navahó Homokkő eróziója alakította ki, amelyet elsősorban a futóárvizek, illetve egyéb felszínalakító tényezők okoztak. Az esővíz, különösen a monszunidőszakban, összegyűlik a kanyonok feletti nagy területű medencében, felgyorsul, homokot ragad magával és beözönlik a levezető hasadékokba. Ezek az idő folyamán egyre mélyülnek, szegélyeik jellegzetes folyóvíz alkotta formákat kialakítva lekerekítődnek. Az áradások a kanyonokban most is előfordulnak. 2006. október 30-án egy ár 36 órán keresztül özönlött itt keresztül és a biztonsági aggodalmak miatt az Alsó Antilop-kanyont öt hónapra lezárták.

A Felső Antilop-kanyon navahó neve Tse bighanilini, „a hely ahol a víz sziklákon keresztül fut.” Földrajzi elhelyezkedése: é. sz. 36° 51′ 28″, ny. h. 111° 22′ 20″.

Ez a látogatottabb a kanyonok közül, egyrészt mert bejárata és teljes járata a "földszinten" van és nem kell hozzá mászni, másrészt a kanyonok különleges jelensége, a fényoszlop-képződés sokkal gyakoribb itt, mint az Alsó Antilop-kanyonban.

A fényoszlopok leggyakrabban a nyári hónapokban jelennek meg, amikor a nap magasan áll. A kanyon azonban télen is rendkívüli természeti szépségeket kínál. A télen készített fotók színei kevésbé ragyogóak. A reggelközépi és délután közepi túrák gazdag vörös, bordó és kékes színárnyalatokat kínálnak. A fényoszlopok az év folyamán először március 15-én jelennek meg és október 7-étől tűnnek el.

A felső kanyontól néhány kilométerre található Alsó Antilop-kanyont a navahók Hasdeztwazi („spirális sziklaívek”) néven ismerik. A kanyonba vaslépcsők vezetnek, korábban csak kötéllel és létrákon lehetett bejutni. A felső kanyonnál nehezebb séta, hosszabb és egyes helyeken jóval keskenyebb. Ennek ellenére sok fotós megfordul itt, a fotózást kevésbé fontosnak tekintők közül viszont kevesebben látogatnak ide. A kanyon V alakú, alacsonyabb és a kora reggeli, illetve késő délutáni órákban a felső kanyonnál jobban megvilágított.

A Szahara a Föld legnagyobb sivataga. Az Észak-Afrikában elterülő sivatag területe több mint kilencmillió négyzetkilométer, kora mintegy 2,5 millió év. A „szahara” név az arab „sivatag” szóval egyezik meg, némileg eltérő kiejtéssel.

A Szahara Algéria, Csád, Egyiptom, Eritrea, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nyugat-Szahara, Szudán és Tunézia hatalmas területeit foglalja el.

A Szahara legnagyobb része a közfelfogással ellentétben hamada (kő- és sziklasivatag) és nem erg (homoktenger). A Szahara a globális felmelegedés és a helyi mezőgazdasági módszerek miatt kiszáradó szomszédos füves területeket bekebelezve déli irányban növekszik, egyes becslések szerint akár évi 48 kilométert is haladva Afrika belseje felé

A Szahara valamikor a mainál sokkal nedvesebb volt, területén legalább a legutolsó jégkorszak óta élnek emberek. A Szaharában vízhez kötött állatok, (például krokodilok) több mint harmincezer petroglifáját (kőbe vésett képét) találták meg (ennek több mint felét a délkelet-algériai Taszilin-Ádzserben). Dinoszauruszok - köztük az Afrovenator, a Jobaria és az Ouranosaurus - fosszíliáit is megtalálták a Szaharában.

A mai Szahara azonban vegetációban szegény, kivéve a Nílus völgyét, az oázisokat, illetve az északi fennsíkokat, ahol mediterrán növényeket termesztenek, mint amilyen az olajfa. De a Szaharában ma is több mint 2,5 millió ember él, a legtöbben Egyiptomban, Mauritániában, Marokkóban és Algériában.

Legfontosabb etnikai csoportjai: az őslakos berberek, mint a tuareg törzsek, olyan elarabosodott berber csoportok, mint a hasszaníja nyelvű mórok (vagy szahravik, „szaharaiak”), illetve különböző fekete népek, mint a tubuk, núbiaiak, zagavák, kanurik, fulák, hauszák és szongajok. Fontos szaharai városok: Tamanraszet, Kargla, Bésar, Haszi Meszaúd, El Ued és Gardaja (Algéria), Timbuktu (Mali), Agadez (Niger), Gat (Líbia) és Faja

Nacza-vonalak

nazca-vonalak.jpgMintegy 2000 évvel ezelőtt egy dél-amerikai civilizáció létrehozta Földünk legkülönösebb ábráit. A sivatagi vörös kőzetbe száznál több alakzatot véstek be, köztük közismert állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és egyenes vonalak meglepő sorozatát.

Számos elmélet próbálja megmagyarázni, mit is ábrázolnak, és miért rajzolták őket. Valódi rendeltetésük máig megfejtetlen.

A világ legnagyobb grafikai alkotása körülbelül 520 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el Peruban, az Andok és a Csendes óceán között.

Már a XVI-XVII. századi spanyol felfedezők is említették, de az 1920-as évekig jórészt ismeretlen maradt, míg Julio Tello, a perui régészet atyja le nem írta formáikat. Az alakzatokat 1941-ig nem vették megfontolt vizsgálat alá.

Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint mikor készült.

 

A Nazca sivatagban található rajzok legfőbb jellegzetessége, hogy az alakzatok csak a levegőből kivehetőek.

A rajzok mind ugyanolyan módon készültek: a sivatag talajáról felszedték a felszínt egyébként vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. Úgy tűnik ezt kézzel végezték, mégpedig oly módon, hogy a felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták. Minden egyes kép tekintet nélkül formájára, méretére és témájára, egyetlen megszakítatlan vonalból áll.

Két nagy kategóriába tartoznak: vonalak és alakzatok; az utóbbiak vagy párokba rendeződnek, mint a sínek, vagy geometrikus alakzatokat öltenek. Úgy gondolják, mivel a vonalak sok helyen átvágják a formákat, ez utóbbiak készülhettek el hamarabb.

Az egyenes vonalak tényleg nagyon egyenesek. Amikor korszerű eszközökkel mérték le a vonalak egyenességét, azt tapasztalták, hogy a vonalakon az átlag eltérés csak 9 perc vagyis alig méter kilométerenként. Maria Reiche [[1]] német csillagász és régész így nyilatkozott: "A tervezők csakis a magasból tudták megállapítani művük tökéletességét, előre kellett tervezniük és rajzolniuk kisebb méreteken." Ez az egyenesség azonban nagyon primitív eszközökkel is elérhető, a földmérésben a mérőállomások megjelenése előtt három darab kitűzőrúddal is megoldható volt.

Az alakzatok növények leveleit és ágait, állat és madárfigurákat ábrázolnak, olykor e két forma elvont kombinációit. Például bagolyfejű emberalak, kígyócsőrű madár.

Az Andokhoz legközelebbi rajz egy kolibri. Lejjebb a kontinens felé egy kardszárnyú delfin (az egyetlen ábrázolt tengeri állat), a tőle az óceán felé eső részen pedig – tőle a pánamerikai autópályával elválasztva- egy pók és egy majom „látható”.

A pók 45 méter hosszú. Ennek az egyik lábát meghosszabbították és a végén egy kis tisztást képeztek. Csak egyetlen ismert pók van, amely úgy használja a harmadik lábának végét, ahogy itt lerajzolták, és az a Ricinueli. Ez a ritka pók ma az Amazonas őserdejének mélyén, barlangokban él, Nazca-tól 1500 km-re.

Mount Everest

 

mount-everest.jpg

 

1852-ben Radhanath Sikdar indiai matematikus állapította meg először, hogy a Mount Everest a világ legmagasabb hegye.

Az első mérés 1856-ban 8839 métert adott, de 8840 m-t jelentettek. Erre azért volt szükség, mert 8839 m éppen 29 000 lábnak felel meg és azt az érzést keltette volna, hogy csak egy becsült adatról van szó.

Az 1950-es évek indiai mérései szerint a magasság 8848 m. Az 1998-as amerikai Everest Expedíció GPS egységet helyezett el a legmagasabb sziklára. Ezen a berendezésen keresztül 8850 m magasságot kaptak.[2] Az Everest a tektonikai lemezek mozgása miatt tovább nő évenként 3–5 mm-rel és évi 27 mm-rel mozdul el északkelet felé.

2005-ben a Kínai Állami Földmérő és Térképező Iroda expedíciót indított a hegy magasságának megmérésére. 2005. május 22-én érték el a hegy csúcsát. 2005. október 9-én hozták nyilvánosságra eredményüket, mely szerint a Mount Everest magassága 8844,43 m ± 0,21 m. Az intézet szerint ez volt az addigi legpontosabb mérés.[3] Számításaik során csak a sziklákat vették figyelembe, a rajtuk lévő több méter havat és jeget nem.

Az Everest éri el a legnagyobb magasságot a tengerszinttől. Még két másik hegyet is a Föld legnagyobb hegyeként emlegetnek. A Hawaii-szigeteki Mauna Kea a legnagyobb, ha az alapjától mérjük. Magassága 9 km az óceán fenekétől, ám tengerszint feletti magassága csak 4170 m. Az Andokban lévő Chimborazo 2168 m-rel távolabb van a Föld középpontjától (6384,4 km-re) mint az Everest (6382,3 km) az egyenlítői kidudorodás miatt. Tengerszint feletti magassága 6267 m, e tengerszint feletti magasságtól még magában az Andokban is van magasabb csúcs.

Niagara

iguazu-vizeses.jpgA vízesés 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, amely a folyón 2,7 kilométeres szélességben húzódik, a víztömeg a vízeséseken maximum 82 métert esik, de az átlagos magasság 60 méter. Az Iguazú-vízesés legmagasabb zuhataga, az Union, ahol a víz az Ördögtorok-szakadékba zuhan (spanyolul Gargante del Diabolo, portugálul Garganta do Diabo). A szakadék U-alakú, 150 méter széles és 700 méter hosszú. Az Ördögtorok-szakadékot a folyó egy geológiai törésvonal mentén vájta ki az évmilliók során. 135 millió évvel ezelőtt a területet vastag lávaréteg fedte, amely miután kihűlt, bazalttá alakult át. A vízesések ott alakultak ki, ahol keletről, Brazília felől az Iguazú folyó beletorkollik az Argentína felől érkező Paraná folyóba.